A harakiri vagy más néven seppuku, egy öngyilkossági forma volt, amit a szamurájok, illetve harcosok használtak. Papoknak, parasztoknak nem volt szabad elkövetniük az önygilkosságot, még a szenvedés és fájdalom elviselhetetlensége adtán sem.
Szamurájok csak akkor követhettek el rituális önygilkosságot, hogyha:
-hogyha az ellenség kezébe kerülne
-lojalitás és hűség jelképeképpen, hogyha "mestere" elbukik
-tiltakozás, felháborodás esetén, hogy ezzel elérjenek valamit
-ha az elkövetett bűncselekménye következtében szégyenli magát, vagy bűntudata van.
A seppuku szó szerinti jelentése "gyomor-vágás". A harakiri ezen fajta megnevezését csak írott formában szokták használni, köznapokon pedig a harakirit.
A rituálé:
Sokat változott az évszázadok során. A legtöbb esetben a szamuráj megfürdött, fehér ruhába öltözött, (ez jelképezte lelke tisztaságát), és kedvenc ételét fogyasztotta el. Öltözete ünnepélyes, előtte a kardja. Néha verset is költöttek a halálról. A rituáléra vagy a saját telkén, vagy Shinto szentélynél, illetve a helyi daimyö telkén került sor. Az egyik legfontosabb feladatot a kaishakunin kapta, egy képzett kardforgató, aki végett vethetett a szenvedésnek és a fájdalomnak, illetve befejezte a végső lefejezést. A szamuráj kiköti kimonóját kezébe veszi tanto-ját (kés), majd egy gyors mozdulattal a saját hasába döfi. Ezután következett kaishakunin, aki lefejezte a szamurájt. Ez a módszer a Tokugawa időszak közepétől terjedt el, azért, hogy az öngyilkos jelöl ne szenvedjen olyan sokat. Viszont előtte nem avatkoztak bele, é megvárták míg meghal, majd aztán történt meg a lefejezés.
A feudális időkre jellemző volt a kanshi (halál megértése), amikor is az adott szamuráj a felette álló, lord, vagy uralkodó ellen úgy tiltakozott, hogy halálos sebet ejtett magán, majd úgy tartott beszédet, majd beszéde után felfedte a sebét. Ez a módszer viszont nem összetévesztendő a funshi-val (fenyegető halál) amit akkor követtek el, hogyha nem értettek egyet a rendszerrel.
Néhány szamuráj úgy döntött, hogy életüknek a Jumonji Giri segítségével vetnek véget. Ez egy keresztalakú vágásfajta volt, ahol a rituálénál nem vett részt egy kardforgató, hogy véget vessen a szenvedéseinek, hanem megvárta amíg elnem vérzik.
Jigai-női öngyilkosság rituáléja:
Egyes szamuráj családba tartozó nők is elvették saját életüket, méghozzá nyakuk elvágásával. Eszközként pedig tanto-t (rövid kés) vagy kaiken-t (rövid tört) használtak. Fő céljuk a gyors és biztos halál volt. Halála előtt a nő, rögzítette lábait olyan módon, hogy a halála beállta utáni görcsök ne hassanak rá teljesen, hanem ülése megmaradjon. Jigai ezsközével éltek azok a nők is, akiket nemi erőszak fenyegetett, és nem akarták elveszteni büszkeségüket. A megszálló seregek nem egyszer leltek már úgy nőkre, hogy habár ülő pózban ültek, de már rég nem éltek.
Seppuku a halálbüntetés:
A leggyakoribb formája a seppukunak a halálbüntetés, olyan szamurájok ellen akik súlyos büncselekmény t követtek el. Mint pl.: gyilkolás, rablás, korrupció, vagy árulás. A szamurájnak elkellett végeznie egy adott napon a napnyugtáig. Ha az elítélt együtt működött akkor szenvedéseit lefejezéssel rövidítették meg, de ha nem akkor hagyták hadd szenvedjen. A "bűnöző" értékeit elvették és családját is megfosztották a rangtól.
Seppuku eltörlése:
1837-ben eltörölték hívatalosan, azonban vannak akik nem törődve vele tovább alkalmazták. A legutolsó ismert eset a híres japán szerző Mishima Yukio (1925-1970) halála.

Don't Copy!
By:KagomeR