Issei Sagawa, a kannibalizmus keresztapja

Mikor a filmszínházak világszerte bemutatták a Thomas Harris regényei alapján forgatott Hannibal Lecter-triológia egyes darabjait, a nagyközönség élvezettel borzongott a választékos modorú, intelligens szörnyeteg életútját feldolgozó fiktív történeteken. A Bárányok Hallgatnak, a Hannibal és a Vörös Sárkány átütő sikere nyomán Dr. Lecter figurája a modern populáris kultúra híres alakjává vált. Kevesen tudják, hogy bűnügyi krónikák is megemlékeznek egy nemkülönben kifinomult modorú és kiművelt kéjgyilkosról, aki éveken át tartó epekedés után megölte és elfogyasztotta nagy műgonddal kiválasztott áldozatát, egy 25 éves diáklányt.
Issei Sagawa elrettentő cselekedete ékesen bizonyítja, hogy a valóság esetenként túltesz a fikción.

A vágytól a tettig

Issei Sagawa alacsony növésű, nőies jegyeket mutató férfi. A lányos hangú, különösen kis kezű Sagawa a hetvenes évek végén a tokiói Wako egyetem hallgatója volt, angol irodalom szakon végzett tanulmányokat. Tanárai és társai egyaránt éles elméjű és kiváló modorú, megbízható diákként ismerték. Bár a lányok nem tartották különösebben vonzó férfinak –igazság szerint sokan voltak, akik egyáltalán nem tartották vonzó férfinak -, intellektuális képességei okán nagyra értékelték társaságban. Issei Sagawa udvarias mosolya azonban nem volt több mint tetszetős álarc: a férfi titokban kannibalizmusról fantáziált.

Sagawa rajongott a fehérbőrű lányokért, titokban egy szép európai nő után áhítozott. Éveken át fantáziált a gyilkosságról és a kannibalizmusról, majd miután találkozott egy tanárnővel, ki német nyelvet oktatott az egyetemen, korábbi epekedése immáron konkrét tárgyra lelt. „Amikor találkoztam ezzel a nővel az utcán, úgy gondoltam, csodálatos lenne, ha megehetném őt.” – nyilatkozta később egy brit riporternek. Sagawa szándéka napról napra izmosodott, majd tetté érett.

Egy nyári napon a fiatalember beosont az oktató lakásába. A tanárnő ruhátlanul feküdt az ágyon, aludt. Sagawa roppantmód felizgult a meztelen test láttán: elbűvölten bámulta az oktatót, és elhatározta, hogy megöli őt. Mivel nem vitt magával semmiféle fegyvert, körülnézett a lakásban. Valamiféle vágó- vagy szúróeszközt keresett, azonban csak esernyőt talált. Megragadta azt, és az ágy felé lépkedett – ám ekkor a tanárnő véletlenül felébredt, és kiabálni kezdett. Sagawa megrémült, eldobta az esernyőt és elfutott.

A kannibalizmusról fantáziáló férfi csúnyán felsült, ám szándékától a kudarc sem tudta eltántorítani. Issei Sagawa, miután megcsodálta a mezítelen tanárnőt, vágyában és szándékában egyaránt megerősödött: meg akart enni egy csinos fehér nőt. Sagawa egyáltalán nem bánta, hogy kudarcot vallott: túl könnyű lett volna valóra váltani ábrándjait, ő pedig ki akarta élvezni a tervezés és a végrehajtás minden egyes pillanatát. A fiatal férfi úgy döntött, hogy kifinomultabb módszert fog követni, és más úton elégíti ki vágyát.

Issei Sagawa folytatta tanulmányait és élte megszokott életét – senki sem gyanakodott rá, hogy a pallérozott elméjű diák titokban a tökéletes áldozatra vadászik. Sagawa úgy hitte, hogy szerelmes a csinos fehér nőkbe, és szerelmét csakis egy úton teljesítheti be, ha elfogyasztja a vágy tárgyát.

Sagawa 1981 során Párizsba folytatta tanulmányait. Itt, az egyetemen találkozott egy gyönyörű, észak-európai vonásokat mutató nővel, Renee Hartwelt-tel. Sagawa rögvest a lány mellé telepedett, és beszélgetést kezdeményezett diáktársával. A férfi azonnal beleszeretett a csinos lányba. A 25 éves, szőke hajú Renee, miként Sagawa maga, briliáns elmével dicsekedhetett: három nyelven beszélt, kisdoktoriját francia irodalomból írta. A férfi folyton-folyvást diáktársairól fantáziált, képtelen volt másra gondolni, mint Renee szőke hajára, fehér bőrére, karcsú alakjára. Sagawa birtokolni akarta őt, a maga teljességében – eldöntötte, hogy megöli és megeszi a gyönyörű európai lányt. Ám ezúttal nem kívánt olyan csúfos felsülni, mint az első alkalommal, hisz az elszenvedett kudarc megfontoltságra intette. Először is el kellett nyernie Renee bizalmát.

Issei Sagawa számos beszélgetést folytatott áldozatával, amelyek során baráti viszonyba került a lánnyal. Renee nyitott gondolkodású, kíváncsi nő volt, aki örömmel folytatott komoly diskurzusokat, és kiváltképpen értékelte az intelligens, kiművelt társalkodókat – miután Sagawa maga is hasonló személyiségjegyeket mutatott, könnyedén a bizalmába férkőzött. Koncertekre és kiállításokra invitálta a lányt, egy ízben még táncolni is elvitte. Sagawa, miután megismerte Renee-t, egyre erősebb vonzalmat táplált iránta, a lány pedig sokra tartotta diáktársa műveltségét és szofisztikált modorát, így maradéktalanul megbízott benne. Renee számos alkalommal megfordult Sagawa lakásán, ahol irodalomról, festészetről és egyéb művészeti témákról folytattak hosszú eszmecseréket. Egy ízben arra kérte a lányt, hogy olvassa fel az általa kedvelt német expresszionista verseket, a Renee által rögtönzött felolvasás pedig olyan intenzív örömöt okozott neki, hogy elhatározta: minél hamarabb megöli és megeszi áldozatát. Sagawa néhány napra rá megkérte Renee-t, hogy ismét látogassa meg, mert ezúttal szeretné magnószalagra rögzíteni a felolvasást. A lány beleegyezett, a férfi pedig felkészült gyilkosságra.

Sagawa röviddel Párizsba érkezése után vásárolt egy .22 kaliberű karabélyt, így 1981. június 11 estéjén töltött fegyverrel várta Renee érkezését. Vendégét, miként az Japánban szokásos, földre ültette, majd teával és whiskey-vel kínálta. Irodalomról és festészetről társalkodtak, majd, miután hatni kezdett az alkohol, Sagawa szerelmet vallott a lánynak, és megvallotta, hogy le akar vele feküdni. Renee ellenállt: érdekes, színes és szerteágazó műveltséggel bíró személynek tartotta diáktársát, ám szexuális vonzalmat nem táplált iránta, így elutasította a férfi közeledését. Sagawa színleg elfogadta a lány akaratát, és bár szomorúságát nem tudta leplezni, megértőnek mutatkozott. Renee arra kérte a férfit, hogy őrizzék meg a köztük kialakult, általa roppant értékesnek tartott baráti kapcsolatot, diáktársa pedig tiszteletben tartotta kívánságát. Miután túlestek a roppant kellemetlen közjátékon, Sagawa arra kérte a lányt, hogy üljön át egy székbe, majd előkereste a kiszemelt verseskötetet, és átnyújtotta. A férfi elindította a magnót, Renee pedig olvasni kezdett. Míg a lány az egyik német nyelvű költeményt szavalta, Sagawa felvette a fegyvert, a szék mögé lépett, majd megcélozta Renee nyakát, és elsütötte a karabélyt. A .22 lövedék áthatolt a lány nyakán, az áldozat azonnal meghalt, majd Renee teste előrebukott, és teteme leesett a székről. Sagawa alig hitte, hogy képes volt ily csendben és tisztán végezni a lánnyal, ezért beszélni kezdett hozzá –Renee azonban holt volt, nem válaszolhatott. Issei Sagawa megtisztította a lövedék ütötte seb környékét, majd levetkőztette a tetemet. A férfi izgatott volt, egyszersmind boldog: végre birtokolhatta a lányt, kit hite szerint szeretett. Az imádott Renee immáron nem ellenkezett vele, nem tagadhatta meg kérését, nem utasíthatta vissza közeledését. Sagawa úgy döntött, rögvest megkóstolja a lányt: kést ragadott, lemetszette az orr egy darabját, illetve az egyik mellbimbót, majd megette a levágott darabokat – és katartikus élményben volt része. Miután Sagawa belekóstolt az áldozat húsába, fiatal férfi kéjesen legeltette szemeit a testen, azt kutatta, hol harapjon a testbe. Megfordította a tetemet, és megpróbált egy darabot kiharapni a nő fenekéből, ám nem járt sikerrel. Végül késével metszette ki a kívánt darabokat, amelyeket nagy élvezettel fogyasztott el. „Olyan íze volt, mint a nyers tonhalnak egy szusi-étteremben.” –számolt be később az emberi hús fogyasztása során szerzett tapasztalatairól.

Sagawa kéjes élvezettel kóstolgatta a különböző testrészekből kimetszett darabokat, egyre mélyebben vágva az áldozat húsába. A férfi eufórikus állapotba került: hihetetlennek találta, hogy képes volt ily tisztán és zökkenőmentesen kivitelezni tervét, és ily könnyedén megszerezte ezt a gyönyörű testet. Miután elcsendesült a boldogság hulláma, Sagawa számba vette a teendőket. Úgy döntött, hogy feldarabolja a lány testét, ezért elektromos kést ragadott. A férfi a tetszetősnek talált részeket hűtőszekrénybe helyezte. Néhány drabot nyersen fogyasztott el, pár szeletet pedig mustárba pácolt, majd megsütötte. Miután megebédelt Renee húsából, közösült a megcsonkított holttesttel. Csak ekkor jutott eszébe a magnófelvétel. Sagawa elindította a szalagot, s miközben a Renee hangját hallgatta, levágta a tetemről a melleket, majd megsütötte őket. A mellek azonban nem ízlettek neki, így elvetette, s nem ette meg – inkább a lány combjából kimetszett darabokat kóstolta meg.

A férfit jócskán kimerítette a test feldarabolása, ezért Sagawa úgy döntött, hogy nyugovóra tér. Tudta, hogy másnap reggel meg kell szabadulni a tetemtől: el kellett távolítania a bizonyítékot, ám a hátralévő órákat mindenképpen Renee mellett akarta tölteni. Sagawa az ágyába vitte a megcsonkított holttestet, majd levetkőzött és nyugovóra tért.

Másnap reggel boldogan és elégedetten ébredt. Örömmel tapasztalta, hogy a tetem még nem szaglik, ezért újabb darabokat metszett ki belőle, amelyeket elfogyasztott. Főleg az alkar ízlett neki: „Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó az íze.”- mondta később. Ezután újabb és újabb darabokkal kísérletezett, ám nem mindegyik nyerte el a tetszését. Rövidre rá, megjelentek az első legyek. Immáron meg kellett szabadulnia a tetemtől – Sagawa szomorúan vette tudomásul, hogy elmúltak a „mézeshetek”.

A férfi elővette az e célra vásárolt, nagyméretű bőröndöt, majd megpróbálta belezsúfolni a tetem darabjait. A holttest azonban nem fért el a kofferban, ezért Sagawa ismét kést ragadott, és tovább darabolta „szerelmét”. A darabolás azonban roppant felizgatta, ezért levágta a lány egyik kezét és maszturbált vele. Ezután lemetszette Renee ajkait, ám nem ette meg őket azonnal – ezt különös élvezettel későbbre tartogatta. Szétfeszítette az állkapcsot, majd kimetszette a lány nyelvét. Szájába vette, és kéjes örömmel rágta szét, miközben a tükörben gyönyörködött önnön magába. Ezután a szemeket távolította el, majd felnyitotta a hasüreget, és a belső nemi szerveket is kimetszette. „Legvégül, ettem egy gyönyörű fehér nőből és azt gondoltam, hogy semmi más nincs a világon, ami ilyen gyönyörűséges lenne! Rájöttem, hogy kannibál vagyok.” –emlékezett vissza a férfi erre a pillanatra.

Már leszállt az éj, mire Sagawa végzett a tetem szétdarabolásával. A részeket a bőröndbe gyömöszölte, majd felöltözött és taxit hívott. Az áldozat maradványait egy parkban kívánta elrejteni, ám megijedt a körülötte lévő emberek látványától, és eldobta a bőröndöt. Sagawa elmenekült a parkból, majd hazatért. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és elővette a lány testéből kimetszett darabokat, majd megvacsorázott.

A parkban sétáló emberek felfigyeltek a nehéz csomagot hurcoló, szemlátomást riadt férfira. Miután Sagawa elmenekült, néhányan összegyűltek a bőrönd körül, és kinyitották azt.

A rendőrség perceken belül a helyszínen termett.

A párizsi rendőrség gyorsan dolgozott, alig két nappal később a nyomozók bekopogtattak Sagawa ajtaján. A férfi beengedte őket a lakásba. Sagawa nem tanúsított ellenállást a házkutatás során, nyugodtan tűrte, hogy a detektívek átfésüljék az apartmant. Ugyan nem kellett sokáig kutakodniuk: a hűtőszekrényben megtalálták a tetemről eltávolított ajkakat, valamennyi izomszövetet és néhány belső szervet. A férfi semmit sem tagadott, önként tett részletes beismerő vallomást.

A sajtó azonnal rácsapott az ördögi bűnesetre, az újságok címlapra helyezték a kannibál cserediák történetét, és Issei Sagawa egyetlen nap leforgása alatt híressé vált.

Sagawa a híresség

Issei Sagawát a törvényszéki szakértők elmebetegnek nyilvánították, így a lány gyilkosát büntetőjogilag nem lehetett felelősségre vonni. A férfi Paul Guiraud pszichiátriai otthonba került, ahol nem kevesebb, mint három szakember foglalkozott kezelésével.

Sagawa kiterjedt kapcsolatrendszert épített ki, japán és európai irodalmárokkal, pszichológusokkal állt levelezésben. Kiváltképpen érdekelték a kannibalizmussal foglalkozó könyvek és beszámolók, amelyekből csinos kis könyvtárat halmozott fel. Sagawa némileg csalódottan vette tudomásul, hogy esete korántsem oly egyedi, mint azt hinni kívánta, hisz a kriminológia történetében számos hozzá hasonló gyilkos akadt. „Rájöttem, hogy nem is vagyok annyira különleges.” – kommentálta beletörődve a megváltozott helyzetet.

Issei Sagawa három évet töltött a francia elmegyógyintézetben, míg tehetős és befolyásos édesapja, Akira Sagawa kijárta, hogy szállítsák át egy Japánban lévő intézetbe. A Matsuzawa elmegyógyintézet pszichiáterei megvizsgálták a férfit, ám az általuk adott diagnózis homlokegyenest elütött  a francia orvosok véleményétől: szerintük Sagawa ítélőképességét tekintve teljesen egészséges volt, tehát büntetőjogi szempontból is felelősségre vonható.

A gyilkos kannibál alig 15 hónapot töltött az elmegyógyintézet falai között: Issei Sagawa 1985 augusztusában már ismét szabad ember volt. A kicsiszolt modorú, fölényes műveltséggel bíró kannibál számtalan meghívást kapott, televíziós műsorokban szerepelt, előzékenyen fogadta az ajtaja előtt sorakozó újságírókat, és könyveket írt, amelyekben részletesen beszámolt az általa elkövetett rettenetes gyilkosságról és saját kannibalizmusának természetéről. Befolyásos édesapjának köszönhetően megúszta a büntetőjogi felelősségre vonást, és médiasztárrá vált. Képmása bejárta a világsajtót, számtalan újság – többek közt egy gasztronómiai magazin! – címlapján szerepelt, képregényben örökítették meg rémtetteit, kannibalizmusról szóló antológia szerkesztésére kérték fel, a Rolling Stones pedig dalt írt róla (a „Too much blood”, azaz „Túl sok vér” című felvétel az Undercover lemezen férhető hozzá). Issei Sagawa igyekezett, s még ma is igyekszik eleget tenni a felkéréseknek, így így válhatott a japán és nemzetközi média ismert alakjává. Sagawa eltökéltsége soha nem hagyott alább: íróként rendszeresen publikál, festőként évenként több alkalommal is kiállít, miként honlapját sem hanyagolja el – mondhatni, „keményen megdolgozik” a sikerért, és hálás azoknak, kik sztárstátusba emelték őt.

„A közönség a kannibalizmus keresztapjává tett, és én boldog vagyok. Mindig egy kannibál szemével fogom szemlélni a világot.” – nyilatkozta egy interjúban, majd hozzátette: „Szeretném, ha megenne egy fiatal nő. Csak is így menthet meg.”

Írd meg véleményed a cikkről!